A fajta rövid története

Az orosz fekete terrier viszonylag fiatal fajta, kialakulása óta tenyésztése szervezett keretek között történik, és az első próbálkozásoktól a mai napig nyomon követhető.
A II. világháború után a Szovjetunióban jelentősen lecsökkent a munkakutyák száma, és főleg a hadseregben igény mutatkozott egy olyan kutyára, amely erős, igénytelen, nyugodt, sokoldalú és jó idegrendszerrel rendelkezik. Nem volt utolsó szempont az sem, hogy azon a hatalmas területen előforduló szélsőséges időjárási viszonyokat is jól viselje.
A fajta megteremtőjének Medvegyev vezérőrnagyot tartják, aki akkoriban a Központi Kutyakiképző Iskola parancsnoka volt, és a munkakutya tenyésztést irányította.
Az első próbálkozások eredményeként néhány átmeneti fajta született: moszkvai vízikutya (kaukázusi juhász, újfoundlani és kelet-európai juhász keresztezéséből), moszkvai őrkutya (bernáthegyi, kaukázusi juhász és kelet-európai juhász keresztezéséből) és az orosz fekete terrier (óriás schnauzer, airedale terrier, rottweiler és moszkvai vízikutya keresztezéséből).

Az orosz fekete terrier a schnauzertől örökölte kiváló őrző-védő tulajdonságát, robbanékonyságát és nem utolsó sorban a durva, időjárásálló, fekete szőrtakarót. Az airedale terriertől a bátorságát és önfeláldozó képességét, jó szimatát, az izmos, erős, de atlétikus felépítését. A rottweilertől a nagy izomtömeget, erőt és legendás hűséget örökölte.
A tenyésztésbe bevont többi fajta - mint a moszkvai dog és az orosz kopó - nem hagyott lényeges nyomot a fajta kialakulásában.
Az orosz fekete terrierek "ősapja" Roy (Zorab-Lédi), egy Csehországból származó óriás schnauzer volt, akivel különböző fajtájú szukákat fedeztetve hasonló tulajdonságú utódok születtek, amelyek robosztusak, erős felépítésűek voltak, nagy és hosszúkás fejűek, sötét (általában fekete) erős szőrzettel rendelkeztek.

A további tenyésztéshez Royt és az utódok közül a legerősebbeket, a legjobb munkaképességűeket választották ki, hiszen a cél egy kiváló munkakutya tenyésztése volt, őrző-védő és rendőrségi feladatok ellátására.
Kiállításon először 1955-ben, a Vörös Csillag központi tenyésztő szervezet mutatta be őket. Két év múlva a Panszovjet rendőrkutya kiállításon már 40 fekete terrier vett részt, felkeltve a kutatók és tenyésztők figyelmét.
Az első könyv 1958-ban jelent meg a fajtáról, standardról, használhatóságáról, kiképzéséről.
A fajta első hivatalos standardját az Orosz Mezőgazdasági Minisztérium adta ki 1981-ben, amikor már a Szovjetunión kívüli országokban is élt számos példány.
Az FCI 1983-ban, a 327-es regisztrációs szám alatt elismerte a fajtát, és akkor még a 3. fajtacsoportba, a terrierekhez sorolta. Ma már az orosz fekete terrier a 2. fajtacsoportba, az őrző-védő kutyákhoz tartozik.
A kutatók és tenyésztők ilyen rövid idő alatt egy rendkívüli kutyafajtát alkottak, amelyet az "orosz fekete gyöngy" és a "szőrmébe bújt ember" jelzőkkel gyakran illetnek.

forrás: Jackpot kennel honlapja